Szép szavak világa
A magyar nyelv csodálatos! Kár, hogy egyre inkább leépítjük az igencsak fapados ismerkedési formulákkal. - Na mizuj? - Öhh, toltuk tegnap én meg pár haver, esküszöm a VBK (vodka-bomba-cataflam) után nem ment ilyen fasz.. a vaker! - Ismerős a szitu, na tekerjünk tovább, Jocó nálad mizuj?
Néhány dimenziót szökkenve, az élőhalott kommunikációtól visszatérve a normális és választékos kifejezésmódhoz, kíváncsi lennék, hogy számotokra melyek a legszebb magyar szavak (akár hangzása, akár jelentése alapján). Tudom, hogy ezt már legalább 500 fórumban taglalták, de szerintem az uborkaszezonra itt is bőven megfér a téma.
Korábban az egyik kedves ismerősöm is felvonultatta az általa legszebbnek titulált magyar szavakat, amelyek sűrítményéből aztán írtam neki egy kis szösszenetet. A lényeg, hogy akad benne rengeteg olyan szó, amely garantáltan beindítja a kimunkált verbalitásra fogékonyak szépérzékét:)
Ugyan pillangót még nem láttam elröppenni az ablakom előtt, de a hamarosan beköszöntő tavasszal nem csak az anyaföld fog gyönyörű színekben pompázó bársonyba burkolózni, hanem az állatvilág is felébred csipkerózsikát megidéző álmából. Az árvalányhaj többé nem lesz magányos, bájos tekintetével a fellegekben vitorlázó bárányfelhőkön átszűrődő fénysugarak fognak kacérkodni. A távolban csobogó csermely oltalmat nyújt a vízi élővilágnak, csillogó víztükre felett oly gyakran játszanak csintalan játékot a szitakötők. Mikor ezen a vidéken kalandozom, a nyugalom teljesen átjárja testemet, behunyom szememet és érzem ahogy a lágy szellő finoman végig simítja arcomat. Lassan magamba szippantom a levegő zamatát, mintha levendula és vanília illatának közös ölelkezése csiklandozná orromat. Teljesen elvarázsol ez a romlatlan szűzies világ, egy csepp fantáziálással - legyek bárhol a világban - bármikor újra átélhetem bűbáját.
Tavasz után majd betoppan a nyár, lángra lobbant szívedben egy új szerelem vár. Mély érzéseket táplálsz, átöleled a kis csacsit, a boldogság mámorában rádöbbensz, végre megtaláltad az igazit. Az éj leple alatt ismét magával sodor a bája, nem csoda ha vágyakozol egy kis romantikára. Kettesben elalélva nézitek a csillaghullást, összesimult testetek szinte feledteti az elmúlást. Hajnalban a tünemény elalszik a karodban, mit tett volna Tarzan ha mindezt átéli a vadonban?
Mint egy színes buborék úgy pattan ki a fejedből a gondolat: izzik a galagonya virága, ne kend össze magadat hiába! A napolajat nyáron, a lenolajat esetleg vitamin hiány esetén ajánlom. A hajolajjal mit is kezdhetnék, talán csak az omega-3 zsírsavakkal szeretkezhetnék. Zsenge volt ebben a szimbolika, és még halványabb az erotika. Hála istennek ismerem az anyanyelvet, ilyen olajos szavakkal sok hülye rím vetekedhet.
Tündér vagy én tudom, az ízlésedre is kinyújtott nyelvvel nagyon bukom. Olyan színes vagy akár egy szivárvány, de ne várd el, hogy mindenben egyetértsek veled királylány. Igyekszem kevesebb durcit bevágni, hogy végre sikerüljön a tökéletes harmóniát megtalálni. Ha reménykedsz még a szebb folytatásban, akkor ringasd a kapcsolatunk bölcsőjét 40 fokos lázban. Most keressünk szövegemnek egy díszesebb keretet, téged is vár anya, testvér, barát és az őket körüllengő szeretet.
A nyár elmúltával majd ismét szavaljuk a verset, "itt van az ősz, itt van újra", számomra kissé megsárgult selyembe burkolva.
Főoldalra ajánlom !
Micimackó, kicsit másképp…(18+)
„Újra nyal a medve, csak úgy cuppog a nyelve.” Valóban, rengeteg szépség rejlik sokak kedvenc meséjében, bár én sosem rajongtam érte, de ez most kit érdekel?!
Amikor az embernek sok a szabadideje és ebből kifolyólag olyan apróságokon is el tud merengeni, hogy mi az a kis piszok ott a sarokban – egy aprócska pókocska vagy talán egy muslica tapadt oda még a nagy cefrés időszak közepette bódultan – akkor egy egyébként totál ártatlan mesés birodalmat is képes mocskos módon értelmezni. Főleg ha férfi, mert ugye a nők inkább átgondolják még egyszer, hogy a holnapi shopping folyamán mi legyen a pontos úticél, esetleg milyen ruhát vegyenek fel Pistike orbitális szülinapi partijára.
Ugyan harmatos átirat lenne, de szimbolikusan akár egy totál állatias pornó szereplőjeként is megjelenhetne Micimackó és baráti köre.
Micimackó

Mézescsupor a kezében, mindig nyalna serényen.
Szamár

Akár egy kivénhedt pornósztár, aki végig döngette egész életét, így már csak egy szög segítségével őrzi lógó farkának méretét.
Tigris

Ő szamárral ellentétben még megteheti, hogy menőzik, hiszen tombol benne a játékos vadság. Nem csoda, hiszen nagy és rugalmas a farka, ezért simán pattoghat rajta.
Nyuszi

A megtestesült ínyenc és mohóság, akinek célja, hogy minél nagyobb "répái" legyenek.
Malacka

Őt talán nem is kell boncolgatni, hiszen már a neve is sugallja, hogy imád malackodni.
Vakond
Nála sem a méret a lényeg, de a jelmondata az érzékeinkbe hasít végleg: „Szeretnék minél mélyebbre hatolni”
Főoldalra ajánlom !
Álommunka pályakezdőknek-ingyen
Pályakezdő vagy. Tele energiával robbansz ki a főiskoláról, azonnal állást keresel. Úgy gondolod Te leszel aki megváltja a világot, akinek azonnal lesz állása. Kezdetnek berobogsz az első munkaügyi kirendeltségre és az első utadba akadó plakáton meglátod az álommunkát, melyen csak az van kiírva, hogy éppen téged pályakezdőt keresnek és épp a te végzettségeddel és ráadásul a közelben. Ám ekkor még nem gondolod, hogy ez lesz maga a feketeleves...
Izgatottan hívod fel az irodát, hogy aktuális-e még az allás. Búgó hang a telefonban megadja a vezető telefonszámát, aki irtó kedvesen kéri, hogy küldd el az önéletrajzodat. Mint a mesében, az önéletrajzodra kb. fél órán belül válasz e-mail érkezik, értékesnek nevezik az önéletrajzodat és személyes találkozóra várnak, ami után kérik, hogy maradj ott az utána esedékes értekezleten is. Eddig mesébe illő a sztori.
A személyes találkozóra szépen kiöltözöl, kosztüm, körömcipő, smink. Amikor megérkezel, az ajtóban kedvesen fogadnak egy látszólag korábbi garzonlakásban. Kiderül, hogy a vezető egy közel sem jól öltözött idősödő, eléggé beképzelt nő, aki próbál kedves lenni veled.
Leültetnek, kávéval kínálnak és szerződést nyomnak az orrod alá. Azt hiszed, hogy ez maga a megtestesült álom, azonban a papír tetején ott díszeleg: Önkéntes szerződés. Közlik, hogy töltsd ki, írd alá, mert mindjárt kezdődik az értekezlet. Benned pedig összedől egy világ és menekülnél, de olyan kedvesen erőltetett mosolyuk van, hogy nem mersz felállni. Félsz, hogy a kövér főnök visszatart.
A szerződés felett ülsz, de annyira néznek, hogy elkezded kitölteni, aláírni viszont nem mered, mert napi 8 óra munka van benne a hét 5 napján, mindenféle költségtérítés nélkül. Megérkezik egy másik álláskereső, kiderül 1 fizető állásra 2-en vagyunk. Az állás azé, aki jobban bedolgozza magát ingyen. Itt elveszik minden életkedved.
Elkezdődik az értekezlet. Megtudod, hogy ez az iroda Eu-s pályázati pénzből létesült és célja, hogy a pályakezdőket és a gyes-ről a munkába visszatérő kismamákat támogassa. A tevékenység bemutatása során nyilvánvalóvá válik számodra, hogy itt is csak az EU-s pénzek értelmetlen eltapsolása folyik. Látod, hogy rengeteg mindent rosszul csinálnak, nem jutnak egyről a kettőre. Így beveted magad, megrohamozod őket ezernyi hasznos információval, hogy legalább valami látszatja legyen a munkájuknak. A dolgozók mindeközben szorgosan jegyzetelik a szavaid, észrevételeid. A főnök arcán látni, hogy örül, mert ezekhez az információkhoz nélküled soha a büdös életben nem jutott volna hozzá. Egykönnyen nem talál mégvalakit a környéken, aki csak ismerné a klaszter fogalmát, nemhogy olyat aki egynek az alapításában is részt vett. Te pedig a 4 órás értekezlet végén teljes joggal reménykedsz, hogy tiéd a fizetős állás a másik, csöndes, kövér és zsírosarcú delikvenssel szemben, aki még akkor sem tudott megmukkanni amikor kérdezték. Tudod, hogy a projekt hátralévő hónapjaiban az elmúlt 4 óra alatt megadott információtömegedből fognak élni, de legalábbis kiindulni csak ebből tudnak, mert láthatóan zsákutcába jutottak, mert egy kukkot sem értenek a témához. Azt hiszed téged keresnek erre az állásra. Így reménykedsz. Ám távozásodkor felhívják a figyelmed, hogy az van előnyben, aki jobban segít az önkéntes munkában, azaz többet bejár ingyen. Csalódott vagy, hiszen ennyi segítség után legalább egy ígéretre számítasz, hogy esélyesebb vagy, mint a másik. Főleg, ha már láthatóan tetszettél nekik. De te csak ingyen kellesz. Hülye voltál, mert ingyen kiadtad értékes és ritka tudásod.
Hetek, hónapok telnek, a főnök csak hiteget, hogy még nem döntött az állás ügyében, mindeközben folyamatosan hív ingyen, vagy ahogy ő mondja önkéntesen dolgozni, hogy munkatapasztalatot szerezz. Már el is felejti, hogy munkatapasztalatod bőven akad a főiskolai éveid alatt. Épp az a tapasztalat, ami nekik kell egy klaszter megalapításhoz. De Te csak pénzért akarsz dolgozni, hogy megélhess. Az áhított fizetős állást a főnök már rég betöltötte a másik delikvenssel, mert az egy jogász,a ki nélkül szintén meghal. Közben téged azzal hiteget, hogy még szabad az állás. Tudja, hogy jogászra szüksége van, míg, ha klaszter nem valósul meg attól az Eu-s pályázati pénz még az övé. Te ezt még nem tudod, csak be akarsz menni párszor az irodába ingyen dolgozni, ami mindannyiszor zárva van. E-mailben segítesz párszor, értékesebbnél értékesebb információkat kiadva.
Megelégeled a dolgot, elköszönsz az állítólag főként pályakezdőket támogató irodától. Még ők vannak megsértődve és hitegetnének egy újabb állás felszabadulásával, de már nem eszed be többé ezt, még ha kényszerhelyzetben vagy is.
Remélem más pályakezdő ezek hatására nem dől be ilyesminek! Mert tudom, hogy sokakkal történik ez meg manapság. A pályakezdők támogatása helyett azok ingyen dolgoztatása, kizsigerelése inkább a fő profilja a Rétsági Partnerséggel a foglalkoztatásért irodának. Ez a mi országunk...
Főoldalra ajánlom !
Te mit olvasol éppen?
Nyilván a blogot - ha már valamilyen ördögi erők erre ráncigáltak – de most a netes szemezgetést dobjuk talonba…
A tavalyi statisztika szerint erre az egyszerű kérdésre a 18 éven felüliek felének pörgős válasza egy nagy SEMMIT lett volna. Gyanítom, hogy a másik 50 százalék is sántítana, ha a reggeli Blikket lehúznánk az olvasásra buzdító források listájáról, de egy havonta megjelenő magazin rendszeres lapozgatása már mindenképpen határesetnek tekinthető, kivéve ha csak vizuális ingert okozó képek terpeszkednek az oldalakon. Persze én most elmaszatoltam ezt a bűvös statisztikát, hiszen itt alapvetően könyvekről van szó: legyen az puhafedeles vagy keménykötésű, 120 vagy 500 oldalas, barátoktól lenyúlt vagy vásárolt, egy a lényeg, hogy legyen valami emberi „fogyasztásra” alkalmas témája és olyan előszeretettel fald a szabadidődben, mint Gombóc Artúr a csokoládét.
Ma már szinte minden digitális, ettől függetlenül még nem temetném a könyvkiadó ipart, mondjuk azt, hogy az olvasási szokás nem vész el csak erősen átalakul. Kíváncsi lennék, hogy aki nem szeret lapozgatni (akár hagyományos, akár elektronikus módon), vagyis a szemét tornásztatni, annak egy hangoskönyv mennyire tudja megszelídíteni az érzékeit?! Tápláljuk tehát az olvasás szeretetét, hogy ne csak egy múló szenvedély legyen a változatos programok palettáján:)
Főoldalra ajánlom !
Állítólag: porondon a mítoszok
A Discovery Channel már sok érdekes műsort pottyantott a nézők elé, és noha még mindig Bear Grylls túlélési technikái adják a legnagyobb élvezeti löketet a kényelmes fotelban üldögélve, azért bőven akad még miből mazsolázni a sorozat betyároknak.
Az Állítólag (MythBusters) egy szintén több évados dokusorozat, melyben különböző hiedelmeket, mítoszokat vesznek górcső alá, hogy a tudomány furfangos eszközeivel megalapozzák azok valódiságát vagy éppen egy hatalmas hoax címkével megtorpedózva süllyesszék el azokat a baromságok tengerének hullámsírjába.
Egy rész /annak is a darabkája/ a sok közül
Ha például, felmerül egy olyan legenda, hogy a hold puhább kőzetlemezeibe képesek vagyunk lyukat hugyozni, akkor már cuccol is a gárda, hogy ennek a mítosznak ne legyen akkora a szája. De mivel a csillagos fellegekbe szökkenés kissé költséges és macerás mutatvány ezért valószínűleg a dinnyeevés utáni földöntúli pislantás nem kerül majd műsorszámra. Gond egy szál se, így is van néhány gyöngyszem, ami miatt garantáltan megéri a popsidat laposra formázni.
Régóta motoszkál a fejedben az a vissza-visszatérő kérdés, hogy lehetséges e fülzsírból éghető gyertyát fabrikálni? Erre például biztos megkapod a választ! Nem tudom, hogy létezik e annyira elvetemült ember, aki ezt a fontos mirigy terméket abból a célból gyűjtögetné a kiürült meggybefőtt poros üvegébe, hogy aztán gyertya alakúra formázva – az év végi szeretet hajszában – egy elégedett mosollyal az adventi koszorúra helyezze ékességnek. Majd felhangzik a varázslatosan csilingelő dalocska bizarr változata: Ég a fülzsír ég, el ne aludjék… Sajnos nem ég, mint megtudtuk az egyik izgalmas epizód csattanójaként. Na persze ez csak egy jó nagy adag poén, de nem is lehet minden mítosz birizgához kellő komolysággal neki lendülni. Ettől függetlenül a nívós szakmai háttérrel megáldott stáb minden egyes kísérletbe gyermeki lelkesedéssel veti bele magát, a hitelességről pedig a tudomány gazdag eszköztára gondoskodik. Egy hétköznapi panellakónak kevés gyakorlati haszna van a mítosz darálásból, de ettől még felettébb szórakoztató amit elénk tárnak.
Főoldalra ajánlom !
Évzáró szöszmösz
Voltak nehézségek majd ismét jöttek a boldog percek, az év napjai a szemünk láttára gyorsan leperegtek. Az írás minden esetben nyomot karcol a múltról, nem ártalmas nosztalgiázni az emlékezetes pillanatokról. A blog is az önkifejezés egyik árnyékos eszköze, nehogy már a szabad gondolatfröccsentéshez a billentyűzetnek ne legyen semmi köze. A kimondott szavaknak ugyan súlya van, de ha igaz érzés nem társul hozzájuk, akkor a verbalitás is tartalmatlan. Sokszor pofázás helyett többet ér egy melengető ölelés, ami így karácsony alkalmával még inkább a lélek által generált legtisztább közeledés. Majd ha végig cikázik a testeden az a belülről fakadó forró érzés, tudod már képes vagy önzetlenül szeretni, ez a szíved által többé nem megválaszolatlan kérdés.
Főoldalra ajánlom !
Focibuzik figyelem
A távoli jövőben – ahol már olyan szinten leépült az emberek agyi kapacitása, hogy gügyögve kommunikáltak az ékes anyanyelvük helyett – teljesen megszűnt mindennemű igény a változatos TV csatornák által kínált igényes műsorokra. Sivárság uralkodott, kizárólag egyetlen egy sorozat volt képes túlélni az évek megpróbáltatásait. Barátok Közt, 122 222. rész: A végzet mindenkit utolér! REKLÁM! Mivel most minden feminin rajongó kitipegett a konyhába, hogy imádott domináns vezérhímjének gyorsan összeüssön némi harapnivalót a folytatásra, nyugodt szívvel dumálhatunk férfiasabb témákról.
Szóval tippmix-betyárok, non-stop focirajongók, hivatásosok, esetleg hozzá nem értő de lelkes szájkaratésok, ez a post most nektek szól. Örülnék, ha a jövőben ide parittyáznátok a különféle meccsekkel kapcsolatos megérzéseiteket, tippjeiteket. Aki tippmixes annál persze a lé a tét! Mivel ma speciel BL meccsekre izgulunk, máris van miért kommentelni.
Barcelona - Real Madrid
- 
Főoldalra ajánlom !
Többé már minket sem zaklat a Capital Partners
Mert hát minket is megtaláltak, vagyis a páromat. Vállalkozó, van saját honlapja, több se kellett ezeknek az álbrókereknek: hívogatni kezték. Már-már a zaklatás szintjén.
Főoldalra ajánlom !
Gondolatok a poligámiáról
Donald Smith fő foglalkozása gyűjtő, méghozzá feleségeket gyűjt szorgosan. Miután fiatalon, jóformán az első sliccfeszülős élménye után csatlakozott egy a többnejűséget pártoló vallási alapokon nyugvó szektához, minden adott volt, hogy a közeljövőben benépesítse galambok lakta többszintes fészkét.
Remek dolog egy asszony a háznál, rendet visz a káoszba! A szétszórtság minimálissá redukálódik, bármilyen szutyok bántja is a rendezettségen érlelődött szempárokat az rövid időn belül így könnyen megoldódik. Fogalmazzunk úgy, hogy egy felelősségteljes feleség a háztartási puzzle szakavatott mestere, ha egy vagy több darabka kicuppan megalapozott helyéről ő kijavítja ezt az apró problémát. Most a korábban leírtakat emeljük többszörös hatványra, persze ne a káoszt, hanem a családi fészek tojóinak számát és az ezzel együtt járó aktivitási mércét.
Smith az évek folyamán nem szimplán a feleségeket gyűjtötte, de örökítő magjainak szórásával egészen parádés élővilágot is teremtett maga körül, amivel messzemenően teljesítette a szekta híveibe táplált isteni kinyilatkoztatású, "sokasodjatok és népesítsétek be a Földet" dogmát. 12 feleségétől összesen 21 gyermeke született, nem túlzás azt állítani, hogy megalapozott lett volna a ház mögött kialakított saját használatú játszótér. Erről most szó sincs, ha a kis csapat éppen nem a család szigorú önfenntartási munkálatainak egyikéből veszi ki a részét legfeljebb a közeli patak partján találkozhatnak szembe igaz gyermeki énjükkel.
A mai nap azonban nem a mókázás jegyében telt, szomorú esemény cseppentett könnyeket azon lurkók boci szemeibe, akik már tisztában voltak a halál sötét jelentéstartalmával. Smith második feleségét gyászolták az egybegyűltek, a 62 évesen elhunyt Marie rendes asszony hírében állt az asszonyok körében. Smith – a háta mögött felsorakozott /maradék/ 11 felesége jelenlétében – különösebb érzelmi megnyilvánulás nélkül fogadta a több száz ember által sorjában érkező részvétnyilvánítási gesztusokat. E jelenet láttán egy kívülálló fejében már-már groteszk humorba torkollik a gondolatok burkolt játéka. - Smith úr, legőszintébb részvétem a felesége miatt! - Sose bánja, van másik!
Főoldalra ajánlom !
Budapest, te csodás!
Budapesten tolom majd a féléves szakmai gyakorlatomat, így ma ismét tettem egy rövid látogatást a büdös fővárosba.
Reggel a buszhoz bandukolva találkoztam egy régi ismerősömmel, az arcmimikájából és a visszafogott fejbiccentéses köszönéséből ítélve kissé talán zokon vette, hogy nem jelentem meg a legutóbbi házibulijában. Bírom a srácot, de valahogy most nem volt kedvem az asztaltánchoz, illetve, hogy azt bámuljam több órán keresztül milyen lelkesen képes a csipetcsapat ittas állapotban A nagy házalakítás című műsor fapados inverz (házleépítés) változatát levezényelni. Engesztelésül kénytelen leszek őt meghívni egy csehóba, hogy néhány vizespohár bambi mellett átbeszéljük az elmúlt év mély nyomot hagyó történéseit.
Az Árpád hídhoz érkezve máris szívtam egy nagyot a "friss" levegőből, amit aztán sűrítettem még a buszon a tüdőmben megrekedt állott oxigénnel. A gyújtás teljesen kimaradt a ciklusból, passzív dohányosként már így is bőven nikotinfüggőnek minősítenének. Néhány kipufogás után az aluljáróba értem, ahol teljesen multikulti miliő fogadja a tekinteteket, a terjengő húgyszag és a látkép szinte már túlcsordulásig izgatja a fáradt vándor érzékszerveit. Az egyik sarokban vándormuzsikusnak álcázott koldus szolgáltatta a zenét, aki a kéregetők gazdag táborának azt a vállfaját gyarapítja, aki jobb híján így próbál megdolgozni a napi betevőért. Az apadó adakozó szellem tükrében valószínűleg a melengető kannás bor mellett egy kiadós vacsorára már nem fogja futni neki, hiába na, válság van, amire csak a környéken bóklászó galambok duzzadó begye cáfol rá állati szinten.
Ha valaki teljesen ismeretlen terepen mozog, többnyire számíthat a járókelők útbaigazítási készségére. És valóban, van, aki egy fogászati rendelő székéből kicuppanva a frissen felpakolt fogszabályzóját megvillantva, mosolygós arccal kedvesen terelget a cél irányába, és akad olyan ikerdiplomás nagyvilági fazon is, aki mindjárt öt nyelven küld el a picsába. Én általában mindenben segítek az olyan túrórudiknak mint én vagyok, idegen ajkú megállapíthatatlan akcentusú turistáktól sem riadok vissza. A magyar nyelv szépségeit megfejelve – a forgalomirányító fakabátokat megszégyenítő – heves kézmozdulatokkal többnyire teljes a siker. Németül általában már egy utcányival elterelem a kitűzött célirányától az érdeklődőt, oroszul pedig totálisan az ellenkező irány felé küldöm Svetlana kisasszonyt.
A haza vezető úton a sofőr fura honi indulókat nyomatott pergős dallamok formájában, ami tökéletes volt arra, hogy a magammal vitt könyv bevégzése után szép lassan eltompuljon az agyam. Szinte elkapott az édes álom, talán még méz is csurgott ki a számon. A gurulási időtáv így sokkal kevesebbnek tűnt, a 10 percenkénti újraélesztő szempöckölések között kiesett időszak pedig tisztára azt a varázslatos érzetet keltette, mintha valami csoda folytán tér-idő kontinuumot ugrottunk volna.
Főoldalra ajánlom !
Miért csak gyerekként rajongunk a hóért?
Főoldalra ajánlom !
Téli merengő
Napok óta esik a hó, ha kinézek az ablakon valóban mennyei látvány fogad, végre minden négyzetcentiméter vakító fehérségben bájolog.
A szomszéd heves kézmozdulatokkal próbálja a guruló konzervdobozát kivakarni a fehér ponyva alól, még eltart egy ideig mire beröffentheti a vacogó gépcsodát. Néhányan méretes hógolyókkal bombázzák egymást, a Marci feje búbját ért találattól még a sapkája is lebucskázik a földre. A nagyobbak hangos kurjantásokkal fürdetik egymást, aminek a háttérben feltűnő havasi jeti látványa vet véget, miközben néhány sikkes precizitással hóból formált formáció is testet ölt. Gézukáéknál a suliban már nagyüzemben folyik a biológia oktatás, erről a hóember gömbölyű pocakja alá helyezett sárgarépa egyértelműen árulkodik. Édesanyja megszeppenve gyorsan a tett helyszínére szökken, hogy korrigálja - a korábban általa tanultak alapján - az apró hibát.
A gyerekek hada élvezi ahogy a hó alatt lapuló jégen megelevenedik bakancsuk talpa, a felnőttek már kevésbé finom gesztusokkal üdvözítik télanyó fehér ajándékának mellékhatásait. Szemközt éppen egy idősebb fickó próbál eljutni szokásos kenyéradagjáért a boltba, kimért és nehézkes lépéseire néha alattomosan rásegít a járda láthatatlan tükre. Végül hangosan kitör egy ismerőse láttán: „ebben a hülye nagy hóban alig tudok a lábaimon menni!” Persze a bíztató válasz sem marad el: „akkor járj a kezeden!”
Van, aki csodálja, van, aki szapulja de a fehér hótakaróval borított táj mindenképpen eme évszak boldogsághormonja!
Főoldalra ajánlom !



