Egészséges életmód, gasztronómia bejegyzései 
Vegyszermentes kóstoló: előszó
Na de mitől is bio egy kozmetikum? Ezt a kérdést egy tyúkszaros udvaron nevelkedett parasztgyereknek – akinek a nagyapja még keményen járta permetezőgéppel a hátán a földeket – kissé talán nehézkes elsőre megválaszolnia (jut eszembe, Csaba, már igazán visszahozhatnád az elektromos hurkatöltőnket…).

Fogjunk hát egy BDIH minősítéssel párosított delikvenst és olvassuk el mit fröccsentettek a hátoldali címke magyaros tájékoztató szűkre szabott soraiba: ellenőrzött natúrkozmetikum (ugye ez lenne a BDIH, azaz, hogy minden összetevő - a sáfrányos szeklicétől a réti nyúlheréig – ellenőrzött biológiai gazdálkodásból származik), nem tartalmaz szintetikus hatóanyagot, tartósítószert, színezéket, illatanyagot. Továbbá felhasználói léleknyugtató impulzusokat kelt, hogy állatokon sem tesztelik a hatásfokot, de ez jó pár BDIH minősítéssel nem rendelkező termék esetében is elmondható lenne. Szóval elég sok magát a testet illetve a környezetünket kímélő kritérium, amit ha valóban tisztességesen betartanak, ellenőriznek, talán némileg nyugodtabb szívdobogással nyúlhatunk a pénztárcánk mélyére, hogy kicsengessük az egészségesebb életmódot támogató kencéket.
Nem mindegyik termék feltétlenül drágább mint ökológiailag kevésbé tisztaságmániás társaik, mint ahogy azt sem pusziljuk be, hogy amiért jóval többet fizetünk az átlagnál az tutira jobb is mint az ócsóóóbb muníció. A bio cuccok sem ígérnek csodát, zökkenőmentes napokat vagy éppen a bőröd tiszta ragyogásától beinduló vad csajokat-pasikat, mégis fontos momentum úgy nekivágni saját magad kényeztetésének, hogy ártani biztosan nem ártasz vele. Hogy használni fog-e? – az már egyáltalán nem garantált. Sajnos a kizárólag növényi eredetű összetevők között is bőven akad olyan ami az egyik félnek kellemes, a másik bőrét pedig aktívan irritálja. Ebből kifolyólag szinte minden esetben érvényesítik a kevesebb néha több álláspontot, így óvatossági elgondolásból semmilyen terméket nem pakolnak teli hatóanyagokkal.
Annyi de annyi szempont van, hogy a következő jégkorszakig (míg végleg befagynának a gondolataink) falhatnánk a témát, de akkor már inkább érdemesebb saját magadon letesztelni a bio-sémát. Erre hamarosan vissza is térünk, miközben intim kapcsolatot létesítünk majd néhány konkrét termékkel.
Főoldalra ajánlom !
Az energiaitalok, avagy gyermekeink "energiája"
Főoldalra ajánlom !
Fokhagyma- büdös, de finom és egészséges
Főoldalra ajánlom !
Valóban káros a tej?
Az egészséges kisiskolások jelképe, az alpesi tehenek elixírje, az erős csontok éltetője … Ezen kijelentések csak reklámhadjáratok közhelyes puffogtatásai lennének?
Az utóbbi években egyre többet foglalkoztak a tej emberi szervezetre gyakorolt hatásaival, és bizony elég kellemetlen kijelentésekkel bombázták a hírvilágot. Egy több ezer ember bevonásával évekig elhúzódó vizsgálat eredményének általában mindig van alapja, de végül is mindenki saját maga dönti el, hogy benyeli-e a köztudat berögződéseit megdöntő érveket.
Nézzük a tényeket! A gyakorlatban már számtalanszor előfordult, hogy az aggódó szülők orvostól-orvosig slattyogtak beteg gyermekükkel, mert egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy egyes kíméletlen tünetek miért térnek vissza időről-időre "csemeteterrort" végrehajtani. Napokon keresztül ciklusosan jelentkező cifrafosás, hányinger, allergiás reakciók, néhány kórság a sok közül, ami garantáltan hazavágja az örömteli nyugodt pillanatokat. A baj mecénása legtöbb esetben a tejérzékenység volt, még ha erről szegény riska nem is tehet. Azt sem árt megemlíteni, hogy a tejfehérje és a tejcukor lebontásához szükséges enzimek termelődésének négy éves kor felett lőttek, tehát ha már nincs cumi a szádban és a csörgőd is a zaciban hever, akkor tutira azt a kort taposod amikor már a tej és tejtermékek tökéletes emésztése lehetetlen a szervezeted számára.
Ma már tudjuk, hogy a sima csapvízben is lehetnek hormonok, gyógyszermaradványok, amelyek képesek megzavarni a saját háztartásodat. Ha faszi vagy akkor visszaszállhatnak a heréid a kiindulási pontjukra, na jó, költői képek nélkül simán kibökhetjük, hogy impotens leszel. Másik oldalon a nők, akik pedig műkörmös helyett borbélyhoz tipeghetnek bajuszt fazoníroztatni. A csapvíztől ezen a téren talán még rosszabbul teljesít a tejecske, hiszen abba meg belekerülhet rovarirtó, növekedésserkentő, tartósítószer, hozamfokozó és különféle antibiotikumok. Nem valami jól csengő elegy, tej barátom mi lesz így veled!
A felnőttkori tejfogyasztást egyetlen egy emlős élőlény sem gyakorolja, csak mi emberek vagyunk olyan mohók, hogy az anyatejjel tápláló cicik elhagyása után továbbra is lefetyeljük más tejcijét:)
Főoldalra ajánlom !
Pina Colada
Mostanában a legjobban a kókuszt és az ananászt favorizálom. Már csak azért is, mert ebből készül a kedvenc koktélom, a Pina Colada. Persze, aki először hallja, az tuti elneveti magát, más jelentést remélve a név mögött. Valójában azonban szűrt ananászt jelent a neve. A koktél eredete kibogozhatatlan, csupán annyi biztos, hogy Puerto Ricoból származik. Van, akik szerint egy spanyol mixer készítette, van aki szerint egy helyi bár mixere alkotta meg a koktélt. Mindenesetre a világ egyik legnépszerűbb is legismertebb koktéljai között van.
A recept: fehér rum, kókuszlikőr és ananászlé keveréke, megbolondítva egy cseppnyi tejszínnel és néha még kókusztejet is tesznek bele. Ami az arányokat illeti, általában 1-1 rész az alkohol és 4 rész az ananászlé, a többi hozzávaló is csak érzés és ízlés kérdése, de nincs konkrét, egységes recept. Főleg az internet elterjedése óta. Mindenki máshogy készíti és mindenki szerint az övé az igazi.
A koktél annyira népszerű, hogy megszámlálhatatlan különböző változatot készítenek belőle, hol eperlével, hol Curacau-val, hol meg vodkával megbolondítva.
Nálunk még nincs akkora kultúrája a koktélozásnak, mint Amerikában, de azért, ha azt vesszük, hogy hivatalosan a kisfröccs is koktél, akkor Pista bácsi a haverokkal minden nap koktélozni jár a helyi kocsmába. De ha ledob egy kis Hubit a Hörpiben, abból még nem lesz koktél, ahhoz még meg kell innia valami mást is. És a kettő kölcsönhatása lévén egy élő shaker-ben rázódik össze a koktél...
Szóval, koktélozgassunk, csak ne vigyük túlzásba!
Főoldalra ajánlom !
Fenyőtea
Megrögzött kalandorok illetve túrázók biztos már korábban megismerkedtek a fenyőteával, nekem néhány héttel ezelőtt még meglepő újdonságnak számított. Gondolta a fene, hogy karácsonyi fenyőnket az ünnepek lecsengése után akár el is fogyaszthatjuk forró főzet formájában.
Elkészítése azért is roppant egyszerű, mert a szabadban szinte korlátlan mennyiségben megtalálható tűleveles növény ingyen és mosolyogva beszerezhető (maximum a bámészkodó járókelők vethetnek ránk néhány furcsa pillantást, ahogy nyesegetjük le a gallyakat tarisznyánkba). Ha megvan a zsákmány utolsó lépésként már csak nyakon kell öntenünk forró vízzel. 5 perc áztatás és le vele! Ne hagyd kihűlni mert akkor tompul a fenyő aromája. A tea készítésekor sem kell szöszölni, ágastul-gyantástul (attól csak jobb lesz) felhasználhatod a nyersanyagot.
Puding próbája az evés – tea esetében az ivás – így én is kipróbáltam a fenyőteát. Egyáltalán nem késztetett fintorgásra, sőt, a nózit simogató lágy illat után a gyantás aroma tovább javítja a megítélését. Már rengeteg fajta teát szürcsöltem életem folyamán ezért bátran állíthatom, hogy egyáltalán nem rossz az íze, nyugodtan fogyasztható ízesítés nélkül is. A finnyáskodók esetleg keverhetik bodzavirággal vagy csipkebogyóval, édesítésként pedig mézzel érdemes vegyíteni.
Hogy jótékony hatásairól is pötyögjek valamit, a tea bekortyolása után rendkívüli mértékben lecsendesíti a nyugtalan elmét, néhány órán keresztül szinte a béke szigetén érezhetjük magunkat. Emellett köhögés, megfázás esetén is hatékony segítség lehet, így télen az ágyban, párnák közt időszakban érdemes minden nap fogyasztani. Állítólag a C-vitamin tartalma is jelentős, de ez a forralás után úgyis kárba vész arra meg senkit nem akarok ösztönözni, hogy simán falja fel az otthoni adventi koszorút:D
Kóstoljátok meg aztán lehet kommentelni:)
Főoldalra ajánlom !
Szilva, szilva
- Apu, miért piros a kékszilva?
A vicc mindenkinek ismerős. Témám most eme zamatos gyümölcs.
Kis hazánkban minden negyedik gyümölcsfa szilvát terem. Teremhet is, hiszen több, mint 2000 fajtája ismert. Ám szinte mindenkinek csak a jól ismert szilvapálinka jut eszébe erről a gyümölcsről. Ami nem is baj, hiszen hungarikum a pálinka és a legtöbbje szilvából készül. Már ükanyáink is fogfájásra, fertőtlenítésre használták a szilvapálinkát (is). Akinek viszont csak a pálinka jut eszébe annak felsorolok néhány érvet, miért is lehet még szeretni ezt a gyümölcsöt.
Először is, mert remek és még finom is. A fogyókúrázók számára nagyon is hasznos, mert enyhe hashajtó hatása révén nem engedi felszívódni a bevitt kalóriák egy részét. Megköti a felesleges zsírt és még vízhajtó hatása is van. Arról nem is beszélve, hogy mindössze 50 kalcsi van 10 dkg-ban. De vigyázat! Azért ne egyetek belőle 30 dkg-nál többet, mert akkor a hashajtó hatása már nem enyhe. Ergo szóljatok előre a többi családtagnak, hogy a WC-t hagyják szabadon!
A másik érv, hogy tele van vitaminokkal. Sőt, még csak nem is kell megvenni, hiszen mindenhol találni 1-2 fát elhagyatottan, ahol megszedheted magad. De ha mégsincs a közelben, akkor se bánkódj, mert a legtöbb helyen is csak 99Ft kilója.
Lehet belőle fimon lekvárt vagy befőttet készíteni. És a mellett hogy büszke lehetsz a saját készítésű lekvárra, ebben legalább tudod, hogy mi van. De lehet belőle levest készíteni, illetve többszáz sütirecept taglalja a jobbnál-jobb felhasználási lehetőségeket. Nekem személy szerint a szilvatorta jön be, amiben a szilva kissé meg van locsolva a jó öreg szilvapálinkával:)
Maradjunk még kicsit a pálinkánál: most van a szilvaszezon, szóval most érdemes elkezdeni gyűjtögetni az alapanyagot!
Főoldalra ajánlom !
Pizza ala Nyalifali
Szép lassan egy gasztro-blog beütéssel párosul az egyébként noname (vagy inkább nem kötött) stílusban dübörgő hatásvadász neveldém.
Ma ismét megszállt a kaja mániákus Szentlélek, így kénytelen voltam egy extra méretű pizzat prezentálni. Az olasz konyha ezen jellegzetes darabjának önálló kivitelezése egyáltalán nem bonyolult feladat, csupán az előjátékra kell hangsúlyt fektetni, gondolok itt a megfelelő tészta elkészítésére. A tupírozás azaz a feltét összeállítása már nem kíván szakértelmet, saját ízlés függvénye.
A tésztánál egyébként Stahl Judit receptjét használtam ami nekem nagyon bejött, de a Jamie Oliver féle krumplis változat is remek és bátran állíthatom, hogy bendőbe való:)
A pizza szélébe mindig szoktam egy kis mozarellát tekerni ami tovább fokozza az első harapás utáni még, még, még, ennyi nem elég effektust:D
Hozzávalók:
0,5 kiló liszt
1 lapos evőkanál só
½ evőkanál szárított rozmaring
frissen őrölt fekete bors
1 tasak szárított élesztő
1 teáskanál cukor
3 deci langyos víz
3 evőkanál olívaolaj
olívaolaj a tál kikenéséhez
Finom lett, gyorsan el is fogyott:)
Főoldalra ajánlom !
A konyhában jártam
Méghozzá nem szimplán tömni a bucit hanem valami ehetőt is alkotni!
Nem vagyok egy gasztronómiai guru, az ételeket általában felismerem majd gyorsan meg is eszem:) Kémiából kevésbé szerettem kísérletezgetni, viszont a kaják esetében ez egyre gyakrabban előfordul, és bizony havonta egyszer-egyszer valamilyen titokzatos késztetés hatására lángra robbantom a konyhát. Ilyenkor előre eltervezem, hogy mit fogok kotyvasztani, végül pedig legfőbb kritikusaimmal, a családom többi tagjával élvezzük munkám gyümölcsének boldog vagy kevésbé természetes mosollyal kísért pillanatait. Negatív véleményekkel igazándiból még sohasem dobálóztak, de én úgyis érzem, hogy mikor nyúltam mellé, mi sikerült kevésbé a szájízem szerint.
A „Jó étvágyat!” megjegyzésen kívül általában más ceremoniális megnyitója nem szokott lenni az együtt töltött főétkezéseinknek, bár gyerekkoromban számos amolyan felvezető imára megtanítottak. Ezek idővel megkoptak, de ha az én főztöm majszolására kerül sor, azért mindig elmormoltatom az „Aki ételt, italt adott annak neve legyen áldott.”mantrát, miközben büszkén kihúzom magamat, hogy ebben bizony ezúttal nekem is részem volt:))
A hétvégén bejáratott dologgal álltam elő, hiszen sorozatban ez már a harmadik szezámos-mézes csirkemell volt, amit egyedül vittem véghez.
A receptet (amit mindjárt meg is osztok veletek) még anno Kicsivu blogjáról kölcsönöztem, aki azt hiszem szintén találta valahol az internet sűrű erdejében. Köszönet érte!
Az alaprecept
Hozzávalók:
1 csirkemell csíkokra vágva
A páchoz:
őrölt fehérbors (vagy ötfűszer-keverék), só, cukor, 1/2 tk. fehérbor, 1/2 tk. szezámolaj
A bundához:
1/2 csésze liszt
1/4 csésze keményítő
csapott tk. sütőpor
1 felvert tojás
2 ek. olaj
2/3 csésze víz
kevés só
A mézes mázhoz:
1/8 csésze méz
1/4 csésze cukor
1/8 csésze ketchup
1 ek. fehérborecet
A csirkecsíkokat bepácoljuk, minimum néhány órára hűtőbe tesszük. Ha összeértek az ízek, a bundába mártott csirkedarabokat wokban bő olajban kisütjük. Utána a mézes mázhoz összemelegítjük a hozzávalókat és beleforgatjuk a kész húst. Megszórjuk szezámmaggal.
Készen nálam így fest
Köretnek pirított tészta is készíthető, de a rizs számomra sokkal egyszerűbb és jobban is szeretem:)
Az alapcecepten azóta már kisebb módosításokat is végrehajtottam, végülis a csirkét elrontani nagyon nem lehet:) Az íze közel azonos a kínai éttermekben kapható kajcsival, mondjuk az eredeti változat fortélyait nem ismerem.
Talán azért is szerettem meg ezt az ételt meg úgy anblokk a kínai fogásokat, mert jól ötvözik a különféle ízeket, jelen esetben az édeset (ez dominál leginkább a méz miatt), a sósat és a savanyút.
Főoldalra ajánlom !



