Minden ami film bejegyzései 
Állítólag: porondon a mítoszok
A Discovery Channel már sok érdekes műsort pottyantott a nézők elé, és noha még mindig Bear Grylls túlélési technikái adják a legnagyobb élvezeti löketet a kényelmes fotelban üldögélve, azért bőven akad még miből mazsolázni a sorozat betyároknak.
Az Állítólag (MythBusters) egy szintén több évados dokusorozat, melyben különböző hiedelmeket, mítoszokat vesznek górcső alá, hogy a tudomány furfangos eszközeivel megalapozzák azok valódiságát vagy éppen egy hatalmas hoax címkével megtorpedózva süllyesszék el azokat a baromságok tengerének hullámsírjába.
Egy rész /annak is a darabkája/ a sok közül
Ha például, felmerül egy olyan legenda, hogy a hold puhább kőzetlemezeibe képesek vagyunk lyukat hugyozni, akkor már cuccol is a gárda, hogy ennek a mítosznak ne legyen akkora a szája. De mivel a csillagos fellegekbe szökkenés kissé költséges és macerás mutatvány ezért valószínűleg a dinnyeevés utáni földöntúli pislantás nem kerül majd műsorszámra. Gond egy szál se, így is van néhány gyöngyszem, ami miatt garantáltan megéri a popsidat laposra formázni.
Régóta motoszkál a fejedben az a vissza-visszatérő kérdés, hogy lehetséges e fülzsírból éghető gyertyát fabrikálni? Erre például biztos megkapod a választ! Nem tudom, hogy létezik e annyira elvetemült ember, aki ezt a fontos mirigy terméket abból a célból gyűjtögetné a kiürült meggybefőtt poros üvegébe, hogy aztán gyertya alakúra formázva – az év végi szeretet hajszában – egy elégedett mosollyal az adventi koszorúra helyezze ékességnek. Majd felhangzik a varázslatosan csilingelő dalocska bizarr változata: Ég a fülzsír ég, el ne aludjék… Sajnos nem ég, mint megtudtuk az egyik izgalmas epizód csattanójaként. Na persze ez csak egy jó nagy adag poén, de nem is lehet minden mítosz birizgához kellő komolysággal neki lendülni. Ettől függetlenül a nívós szakmai háttérrel megáldott stáb minden egyes kísérletbe gyermeki lelkesedéssel veti bele magát, a hitelességről pedig a tudomány gazdag eszköztára gondoskodik. Egy hétköznapi panellakónak kevés gyakorlati haszna van a mítosz darálásból, de ettől még felettébb szórakoztató amit elénk tárnak.
Főoldalra ajánlom !
Az árva (Orphan)
Végre egy olyan film ami képes egy csöppnyi indulattal felspanolni a nézőt, a stagnáló pulzust kizökkenteni normális értékéből és minden ősi burkolt gyűlöletet felszakítani, hogy aztán egy kislány ellen összpontosuljon. Fogadni mernék, hogy egyes jelenetek után jó páran szabadkezű megtorlót szeretnének majd képzeletben betölteni, ami egyértelműen a hihetetlenül erős színészi játékot dicséri, markáns egy beugróra sikeredett ez - a többnyire tinisorozatos szerepek után - Isabelle Fuhrmantól.
A történet szempontjából nem kérdéses, hogy ismét a régi idők mozijának piszkos kártyáit porolták le, kicsit megkeverték majd ezek alapján kezdték el dédelgetni a forgatókönyvet. Direkt nem jövök a sablonok puffogtatásával, manapság a filmiparban legalább annyira nehéz új elemekkel előrukkolni, mint 30 év aktív házasság után. Egyébként meg így kell mesterien építkezni a bejáratott panelekből, hogy a végén egyetlen vulgáris szóba sűrítve pozitív élményként tudjuk nyugtázni a látottakat.
A sztori elején még szinte csillog a szemünk az édes kis Esthert bámulva, írhatnám akár azt is, hogy tízből kilenc szülői feladatokra vágyakozó pár biztosan őt választaná. Aztán elkezdenek pörögni a képsorok, elszakad a lánc, lánc eszterlánc és egy igazi gyermek-szülő terror veszi kezdetét.
A fényképezés, a zene egyaránt remek, miközben még egy csavarral is megdobnak minket, hogy megmagyarázzák a kezdeti tapogatózást. Ebből a szempontból persze több helyen is sántít a dolog, de még ez sem von le sokat az összhatásból.
Első bliccre nem vártam sokat ettől a filmtől, ehhez képest erősen túladagolt lett a pozitív csalódásom, érdemes csekkolni!
Főoldalra ajánlom !
Hajsza (Killshot)
Amennyire nehéz volt beszerezni annyira könnyen emészthető film.
A történet végtelenül egyszerű, talán még erőszakoltnak is tűnik az utóbbi évek felhozatalát puskázva. Művészi árverésre csak a színészi játékot lehetne bocsátani, ami kellőképpen értékes a logikátlan jelenetek között ahhoz, hogy simán rácuppanjanak erre a kellemes kis csapatra. Joseph Gordon-Levitt zseniálisan hozza a kikatt agyú, eszetlen ólomhuszárt, bár a karaktere már a feltűnése pillanatától idegölő volt számomra, így szurkoltam neki a bumm a fejbe altatóért. Érezhetően Rourke is élvezte a szerepét, aki ugyan szintén brutális volt ha pisztolyt kellett rántania, ugyanakkor az ő fejében hangyák helyett még korábbi érzelmekre utaló emberi kapcsolatfoszlányok motoszkáltak, ami átlendítette a helyenként rideg párbeszédeket. Thomas Jane - kapaszkodó és védelmező férj – játékára sem lehet panasz, na és persze extraként itt van még Diane Lane aki a negyedik X felett is hihetetlenül szexi (azért ne csak ezt véssük az érdemeihez):)
Nem véletlen, hogy a színészekre lőttem el elemező soraimat, hiszen a többi momentum aránytalanul lapos. Nevetséges, hogy az FBI-ról ismét agyatlan cserkészcsapat képe sugárzik, mint ahogy néhány akciójelenet is dinószar méretű piszkot hagy maga után az elkapkodott durr-durr (most csók nélkül) képsoraival.
Azért nézhető darab, az már más kérdés, hogy hányszor:)
Főoldalra ajánlom !
Tüske (Splinter) – oltás röviden
A horror rajongók nem fognak elélvezni eme "gyöngyszem" láttán, tehát nem kertelek ide köpöm, ez bizony baromság a köbön!
A sztori nagyobbat üt mint a gazdasági világválság, szerintem még a stáb tagjai sem tudnák értelmes egész mondattal kifejezni, hogy tulajdonképpen mi az istennyila gyilkolt itt. Kissé olyan helyzetben vagyunk mintha az „ingyom-bingyom táliber, tutáliber, máliber” sorokkal gazdagított mondókát kellene lefordítanunk angol nyelvre. Mindegy, tájoljuk be a Cylindropuntia kleiniae (egy kaktuszfajta) és a tarajos sül mutációs egyvelegének valamely magas rezgésszámú szintjére ezt a killer izét.
Az ötletgazdák képletében erősen érződik a zombis moviek rideg lehelete, csak a kelleténél valószínűleg nagyobb adag füves sütit sikerült letolnia a forgatókönyvíró-rendező párosnak, így kisiklott a helyes útról fantáziájuk gyümölcse. A rongybaba-effekt kétségkívül hatásos, kár, hogy az ígéretesnek tűnő előjáték után már kizárólag a komolytalanságokkal átitatott képsorok kergetik egymást. A vérszomjas, önálló életet élő fürge ujjak bármelyik fekete humorral tálalt showban megállnák a helyüket, jelen esetben inkább csak fogjuk a fejünket.
Aki mindenáron tüskékkel szeretne ismizni inkább csücsüljön rá egy kaktuszra, garantáltan nagyobb élvezetben lesz része, mint amit ez a film nyújthatna:)
Főoldalra ajánlom !
Péntek 13 (Friday the 13th)
Néha úgy érzem, hogy pang a horror műfaja ezért régi ikonok feltámasztásával igyekeznek kitölteni a tátongó űrt. Nyilván amitől a 80-as években magunk alá hugyoztunk manapság már párnafojtogatós mutatványokra sem ösztönözne. A feldolgozások többsége a jól bejáratott kliséket használja, új elemekkel csak ritkán találkozunk, talán félnek az alkotók, hogy szarba trappolnak és elveszítik a korábbi rajongókat. Ez a Péntek 13 sem nyújt többet az átlagos jelzővel megvétózott produktumoktól, a régi slasherek hangulatát sajnos nagyítóval kutatva sem találni.
Ennek ellenére jó újra látni a gyilkolás fellegvárának tekintett Kristály-tavi tábort, vagy akár a régi fűrészmalmot ahol Jason rátalál a kultikus hokimaszkra, és innentől kezdve bizony halál vár minden hokizós vagy turbékoló kamaszra. A hentelés szerencsére futószalagon jön-megy, a macsete pillanatok alatt testrészekkel rövidíti meg aktuális áldozatát. Ötletes kivégzésekre azért ne számítsatok, Jason inkább csak a benne megrekedt agyatlan zabigyerek szintjén végzi a dolgát. Persze mit várjunk tőle, ha szegény szereplőket "mesteri" túlélési ösztönökkel áldották meg.
A karakterek szintén jellemtelenek így nem fogsz zokogni mikor hullanak a fejek, sőt a rajongók valószínűleg még néhány könnycseppet is elmorzsolnának Jason hullámsírba temetése során ha nem tudnák biztosra, hogy halhatatlan a maszkos fickó. Ha már így középpontba került az egyik kedvenc tini-falkaoszlató gyilokgépünk, muszáj megemlítenem a fizikai és szellemi érettségében bekövetkezett változtatásokat. Egyrészt túszt ejtett - pedig Jason-nek egyáltalán nem kenyere a kegyelem - a mamira emlékeztető képek és hangok okán, másrészt olyan iramban sprintelte végig az ösvényeket, amit egy atléta is megirigyelt volna (tudjuk, hogy előle nem lehet meglógni ezért az eredeti, cammogós baktatásába nem kötöttem volna bele). A tipikus süsüsü-háháháááá vezérhuhogást is keveseltem vagy csak eltompult a nagy csörtetés zaja mellett.
A színészek teljesítményét felesleges mustra alá vetni, úgysem ezen van a hangsúly. A csajok tutira az Odaát című sorozatból beugrott Jared, a srácok pedig a dögös szilikoncicák miatt fogják csak emlegetni a színészi gárdát. A gandzsázást manapság már minden filmben erőltetik (értem én, fiatalság bolondság) de remélem, hogy az erdőben megbújó ültetvényekkel a készítők nem arra akartak utalni, hogy maszkos barátunk magányos pillanataiban szipuzással üti el az idejét:D
Jason eme visszatérésével ugyan nem vallott csúfos kudarcot, de szerintem (szintén klasszikus) A texasi láncfűrészes mészárlás 2003-as feldolgozása mérföldekkel jobban sikerült. Sebaj, lesz még esélye javítani a vérvörös számjegyekkel felkarcolt remake háború állásán.
Főoldalra ajánlom !
A túlélés törvényei (Ultimate Survival)
A Discoveri Chanell által vetített több évadot is megélt sorozat középpontjában szó szerint a túlélés áll, vagyis életben maradni a legzordabb és legveszélyesebb körülmények között.
Nyilván nincs olyan elvetemült természetjáró, aki tudatosan el szeretne tévedni csupán azért, hogy egy jelentős adrenalin-fröccsel bepöccentve talpraesettségét a legeldugottabb susnyásból is haza találjon. Ha mindez mégis megtörténne nincs más megoldás, akár a szarból is várat kell építeni az esélyeid növelése érdekében. A túlélés törvényei pontosan ilyen szituációkat pörget le a néző szeme előtt: adott tehát a folyamatos feszültség, elképesztő természetes látvány valamint egy sor meghökkentő jelenet, amit maga a környezet és Bear Grylls életben maradási szimbiózisa szolgáltat. A srác brit különleges katonai illetve profi hegymászós múltja elég indok volt ahhoz, hogy már fiatalon acélos tököt növesszen, amit most be is bizonyított. Ha kell a túlélés reményében a saját vizeletét kortyolgatja miközben mindent megcsócsál, ami csak ehető. Az efféle képsorok a lukulluszi házi lakomákon edződött embereket biztos, hogy elrettentik, de szorongatott pozícióban nincs helye a finnyáskodásnak.
Csak erős idegzetűeknek: egy guszta jelenet a sok közül:P Jó étvágyat:)
Tudjuk, hogy ha valaki megkóstol egy számára teljesen új ételt, azonnal keresi azt a korábbról magába kódolt ízt, amihez leginkább hasonlítható a frissen mintavételezett kaja élménye. Bear ugyanezt teszi csak olyan élőlényekkel, amelyek létezéséről sokan talán nem is hallottak. Emlékszem mikor lazán leküldte a krucifix pókot majd az ízlelőbimbói erőteljes megdolgoztatása után kinyögte, hogy kissé bél és agyvelő kéjes egyvelegére emlékezteti a pókhálós gyorsbüfé ínyenc menüje. Miközben ezen a ponton ösztönösen kicsuklott a kezemből a frissen sült sajtos pogi, máris azon cikáztak a gondolataim, hogy én tutira éhen döglenék egy ilyen helyzetben.
Noha valószínűleg sohasem fogok a Kilauea vulkán tetején grillezés közben eltévedni, de a sorozat jelmondatának is tekinthető „használjuk fel mindig azt, amit a természet nekünk kínál” sok esetben a túlélés kulcsa lehet.
Főoldalra ajánlom !
New Moon élvezkedés
A sikítozás szerintem különösebb kommentálás nélkül is adja magát:D Gondolom a csajok szélsebesen szaladtak bugyit cserélni az ízelítő után...Jahjjjj:)
Főoldalra ajánlom !
A csíkos pizsamás fiú
Mindig görcsösen szánom rá magam az írásra, ha olyan filmek kerülnek terítékre, amelyek képesek voltak megérinteni, ugyanis ilyenkor hajlamos vagyok sokkal pozitívabb kritikát sablonra vetni, mint amit valójában a forgatókönyv végleges kivitelezése diktálna. Így inkább az aranyközépút giccsmentes kövezetére lépek és rövidre fogom soraimat.
Megszokhattuk már, hogy szinte minden évben kapunk egy a holokausztot valamilyen szemszögből boncolgató filmet. Irodalombarátok előnyben, hiszen John Boyne azonos című bestsellerének az adaptációjáról van most szó. Sajnos nem olvastam, de nem kizárt, hogy feliratkozom a pótlására. A téma tehát adott, leginkább a Sorstalanság kopogtatott hasonló ajtón a náci birodalom kegyetlen tevékenységének bemutatásához. Egy gyermek szemén keresztül látni illetve láttatni az eseményeket minden esetben egy sajátos megközelítést illetve ábrázolást kíván.
A film első fele inkább játékos, kalandos, ami tökéletes arra, hogy felszínesen megismerkedjünk a szereplők jellemével. A történet második fele már sokkal feszültebb, amikor is kibuggyannak az addig rejtett érzelmek. Olyan meghatározó dolgok kerülnek a látószögünkbe, mint a gyermeki ártatlanság, lelkiismeretfurdalás, együttérzés. A színészi játék elég erős ahhoz, hogy annyira mélyen képes legyen elítéltetni a náci ideológia agyrémét amilyen mélyen még ember nem járt. Ebben a kínkeserves földi pokolban egyáltalán nem csoda a gyermekek fejlődési torzulásának tetten érése, pláne ha egy elvakult SS tiszt díszeleg a családfői pozícióban. A haláltábor közelsége illetve annak a mezsgyéjénél köttetett ártatlan barátság következetes felvezetése a drámai végkifejletnek.
Ha nem veszünk el a részletekben (miért nincsenek őrtornyok, őrök a kerítés közelében, hogy maradhat megtorlás nélkül a munkakerülés stb.) akkor egyáltalán nem fogunk fintorogni az összegzés során. Talán ez egy olyan film (kategórián belül) amit nem feltétlenül baj ha kortól függetlenül megnéz együtt a család: a gyermek keze a gyerekkézbe markol, a szülő pedig velejéig beleéli magát a helyzetbe.
Főoldalra ajánlom !
Mongol
Aki a hollywoodi szirupos sztorik tömkelege után egy kis méregtelenítésre vágyakozik filmes berkekben, az jó helyen tapogatózik a Mongol személyében. Noha nevezhetném egy több etnikumos vállalkozásnak is a produkciót, mégis az oroszoknak szóljon ezúttal a dicshimnusz (már csak Szergej Bodrov miatt is), akiktől ismét iparos kis munka hagyta el a vágóasztalt.
Kezdeném azzal, hogy Mongólia történelméből egyáltalán nem vagyok túlképzett (na nem mintha más területeken nem lennének hiányosságaim), így a film ezen irányú realitását kevésbé tudom megítélni, de mivel mozifilmről van szó, gondolom helyenként az alkotók képzeletbeli ecsetükkel megszínezték itt-ott az eseményeket. Leginkább Temudjin a későbbi Dzsingisz kán jellemrajza szúrta az arcomat (meg most egy picit a borosta de ezen majd hamarosan segítek), akit egy áldott jó emberként "emeltek Olümposz hegyére", hogy ott hírhedt hódításai által megkapja a halhatatlanság trónját. Ilyen csupaszív figurákkal mai modern világunkban is simán pacsiznék, nemhogy a 12. században, amikor javában dúlt a barbárság. Egyébként, ami a korhűséget illeti szerintem minden a helyén van: a díszletek, a jelmezek illetve az egyes törzsek harcmodora. A ma élő, technikaorientált emberek számára tutira egyhangú lenne a sztyeppén való bandukolás, talán nem túlzás sivárnak jellemezni. Persze mindez a vásznon vagy a csúcsszuper Plazma Vs. LCD tv előtt ülve egészen másképp fest, így egy pillanatra sem unalmas bámulni az egyébként festői szépségű tájakat. A nomád élet aprólékos bemutatása szintén idevág, ugye nem is olyan kurta az a jurta:) Mulatság, ivászat és olykor-olykor egy kiadós csata: ezek töltötték ki az akkori hétköznapokat.
Nagyon tetszett a film elején az apa-fia közötti bensőséges viszony érzékeltetése, illetve a menyasszony-választás hangsúlyossága: „az arca olyan sima legyen, mint a sós tó felszíne, a szeme vágása legyen keskeny, mert az ártó szellemek belemerülnek a nagy szemekbe, az asszonynak jó erős lába legyen, hogy boldoggá tudja tenni a férfit”. Nem hiábavalóak ezek a szavak, azt hiszem az akkori kultúra és hitvilág tekintetében tökéletesen érthetőek a szempontok.
A csatákról még nem pötyögtem, pedig egy ilyen típusú filmben, naná, hogy hangsúlyos dolog a kardforgatás. A harcok többsége nyeregben történik, ami egyáltalán nem meglepő annak tudatában, hogy a nomád élet egyik nagyra tisztelt állata a ló volt. Természetesen itt is a movie végére maradt a legmonumentálisabb egymásnak feszülés, ahol már nem csak egyszerűen egy kaszabolást láthatunk, hanem a Temudjinból felszínre lépő stratégát is, aki így könnyű szerrel viszi győzelemre seregét (persze amolyan csattanóként azok a bizonyos villámok is szimbolikus jelentéssel bírnak). A vér egyébként fröcsög rendesen, úgy ahogy az hús és penge kevésbé baráti találkozásánál elvárható:) A közelharcok koreografálása tényleg zseniális, szinte érezni a fegyverek csattanását, amit a lassítások csak tovább fokoznak.
A film alatt végig ütemes keleti stílusú zenék hullámoznak az adott jelenethez illően, egyedül a stáblistánál dobtak be valami lájtos rockot, amit nem is nagyon tudtam mire vélni, de ez legyen az én bajom:)
Hogy ne csak a pozitívumokat szórjam, muszáj, hogy megemlítsem: sajnos légy is került a mongol levesbe.
Apró hiba, hogy mikor hirtelen időt ugrunk és a kis Temudjinból egy igazi agyongyötört arcú férfi lesz, addig Charkhu szinte semmit sem öregszik. Lehet, hogy a sztyeppe nem kezd ki minden létformát, de ha már a jelmezek reálisak egy kis tüzetesebb maszkírozás is elfért volna a vásznon.
Történelmi filmnél általában nem hátrány a hosszúság, itt is kb. 2 órára kell lecuccolnunk a kanapéra de még így is helyenként összecsapottnak éreztem néhány dolgot. Egyes jelenetek vagy nem lettek rendesen befejezve vagy a vágásnál vitték túlzásba a bűvészkedést. Ilyen pl. amikor Temudjint alias Dzsingisz kánt lenyilazzák, félholtan bedöcög lovával a táborba majd mintha semmi sem történt volna a következő képkockákban már ereje teljében ballag vérszerződéses testvéréhez. Van még néhány ilyen félvállról vett fejezet, amik talán picit zavaróak egy a szemünk előtt kibontakozó hős története szempontjából, de mindent valóban nem lehet beletuszkolni egy ésszerűnek minősíthető idősávba.
Mindezek ellenére remek film, úgyhogy akik szeretik a drámával átitatott történelmi alkotásokat azok nem fognak csalódni.
Főoldalra ajánlom !
Ben X
"Ben élete nem csak játék és mese! Hallottál már a gonoszról? A totál szánalmas, zaklató srácokról?"
Talán nem a legideálisabb a Hupikék törpikék betétdalának átköltött szövegével kezdeni egy lelki terrornak is felfogható film bevezetését, de azt hiszem lényeget mégis tökéletesen kifejeztem.
Ben az orvosok szerint az autizmus egyik válfajában szenved, legalábbis szerintük szenved. Ha az ember ugyanis kicsit is más mint a többiek sokan hajlandóak kierekeszteni a társadalomból, holott ebben a gondolkodásban burjánzik az egész világ romlott veleje. Nem véletlen tehát, hogy Ben egy internetes szerepjátékról mintázott világ rituáléi szerint éli meg mindennapjait, hiszen csak ezen fiktív környezetben képes érvényesülni. A film több mint elgondolkodtató, ráadásul sajnálatra készteti az embert amitől sokan talán idegenkednek. Mégis azzal a szürreális rezgéssel ami az egész produkció hangulatát és képi világát uralja, szerintem tökéletesen visszaadták a főszereplőnek azt a bizonyos másságát.
A Bent alakító Greg Timmermans alakítása hihetetlenül hiteles, biztos, hogy kap majd néhány felkérést még a jövőben. A többi szereplőt viszont nem emelném ki külün-külön, valójában olyan mintha egy hatásos díszlet kellékei lennének: fontosak, hogy ott legyenek a háttérben de nélkülük is zajlik a cselekmény ami jelen esetben kimerül egy erőteljes lelki tusában.
í
Ami még nagyon tetszett és életszagú helyzetbe emelte a sztorit, hogy a film történetével párhuzamosan amolyan interjúk formájában kitekintéseket kapunk a szereplők gondolatai által. Mintha csak egy dokumentumfilmet bámulnánk egy újabb drámai sors végzetes kimeneteléről, nem csoda, hogy egy sor groteszk filozofálgatás belekerült az öngyilkosság különféle módozatairól az ömlenybe.
A befejezésre nyugodtan mondhatom, hogy ötletes sőt egyedi, még akkor is, ha happy end felé stagnálnak az utolsó képsorok (de ki sajnálná a korábbiak tükrében Bentől a boldogságot?).
Ha nem veted meg a szívbemarkoló jeleneteket amelyek mentesek az amerikai cukormáztól, akkor bátran feláldozhatsz másfél órácskát az idődből erre a belga-holland alkotásra.
Főoldalra ajánlom !
Sorozatok sorozatosan
Mostanság ha van egy kis agykikapcsolós idősávom, akkor az úgynevezett egész estés filmek helyett vagy mellett leginkább a sorozatokat minősítem előnyben. Ezen a téren is annyira gazdag választék, hogy csak az nem talál az éppen uralkodó hangulatának megfelelő kikapcsit aki egyáltalán nem szokott a TV elé időnként letáborozni, illetve a számítógépét is csak a napi kényszeres pötyögésre használja.
Az egészben talán az a legrosszabb mikor egy hazai kereskedelmi csatorna a nézettség reményében lecsap egy éppen felfutó amcsi sorozatra és azt olyan darabosan tűzi programra, hogy elunod az életedet mire a következő epizódra kerülne a sor, esetleg ha valóban sikeres a filmecske, akkor két nyárnak kell eltelnie mire rászánják magukat a következő évad felmarkolására. Szerencsére már erre is van megoldás az internetnek köszönhetően (alllohhhhaaa), persze kizárólag azért, hogy semmit ne kelljen nélkülöznünk:)
Ezeket csekkolom rendszeresen
-
Kaliforgia : korábban már írtam róla, szerintem megunhatatlan. A második évad is hengerel rendesen, Hank Moody ismét tabukat döntöget lelkesen. Az egészben az a LOL, hogy David Duchovny valós élete mintha a sorozat forgatókönyve szerint zajlana. Állítólag olyan szinten nem tudott már magán uralkodni, hogy szexelvonóra adta a fejét vagy inkább hiperaktív férfiasságát (sok nő pedig ezt kamálja, kivéve, ha gyakran változik a céltábla), persze az egész mit sem ért, mert így is ráment a házassága (ő hajította ki az aszonyt). Ezek után nem kérdés, hogy miért is brillírozik annyira a szerepében az egykori X-aktás ügynök;)
-
Bostoni halottkémek (Nyughatatlan Jordan) : nemrég kezdtem el nézni az első évadot, úgyhogy még van mit bepótolni (asszem hat évad van összesen). Az egészben az a jó, hogy minden rész valamilyen rejtélyes gyilkosság körül forog ugyanakkor a szereplők életének alakulása is végig ott mocorog a háttérben, ami ezáltal valamilyen szinten összeköti az egyes részeket.
-
Terminátor - Sarah Connor krónikái : na ezt kircsi ötlet volt lezsírozni az RTL KLUB részéről, így ezt meghagyom keddenkénti esti élvezetnek (holnap indul).
-
Doktor House: ez nálam alap, nagyon nincs is mit firtatni rajta.
Nálatok mi a téma-réma a sorozatokkal kapcsolatban? Van kedvencetek, esetleg olyan, amelyiket kifejezetten utáljátok?
Főoldalra ajánlom !
Star Wars feeling amatőr filmesektől
A vidi már régi de én csak nemrég akadtam rá, majd azonnal helyet is szorítottam neki itt a blogon, mert ahhoz képest, hogy egy amatőr csapat munkája, szerintem nagyon jól összehozták a lézerkardozást.
Csak Star Wars kedvelőknek ajánlott, de nekik nagyon:)
Főoldalra ajánlom !
Ha keresnél valamit...
Múlt és jelen, idővel egyre több irkafirkát terem
- Jelen
- 2011. augusztus
- 2011. június
- 2011. február
- 2011. január
- 2010. december
- 2010. november
- 2010. február
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- Az összes »
Mindenki osztja
- Focibuzik figyelem, Tippmix tippek: Hát, nem sokan találták el... »
- Szép szavak világa, Szeszi19: Szirom, gyertyafény, karácsony, csillag, borostyán, szellő, felhő, gyöngy »
- Szép szavak világa, Vira: pillangó, szerelem, szeretet, csillag, selyem...:) »
- A rágógumi története, nkii: de nagy, már csak arra lennék kiváncsi hogy miért megy... »
- Merre tovább Győri Édes?, Nyalifali: Szerintem a Sweet Home Alabama című számra gondoltál, legalábbis én... »
Dumák betárazva
- Az energiaitalok, avagy gyermekeink "energiája" (33)
- A túlélés törvényei (Ultimate Survival) (30)
- A diákoknak már a tesi sem fekszik (27)
- Vasutassztrájk- Nyílt levél a vezérkarnak (24)
- Kockahas vagy pocak? (17)
Number One
Turkáló
- Egészséges életmód, gasztronómia (9)
- Egyéb (86)
- Ezoterika (2)
- Gazdaság, pénz, közélet, politika (17)
- Minden ami film (43)
- Sport (23)
- Szórakozás, humor (48)
- Zene (8)
Linkbörze
- Alliteracio
- Az alkonyat leszáll
- COMPUTER MAINTENANCE
- Filmbuzi
- GVENDOLIN
- Kicsivu
- Teák a legjobb helyről
- F1
- Monabona
- Trailers
- Keleti Szél
- Scottie
- Katie
- Canocam
Ezeket imádjátok
Bodzamesétől
Dóritól
Egyéb
 |
 |
Keress pénzt /egyszerűen és gyorsan/
Nemdohányzó honlap
