gyerekek bejegyzései 
Téli merengő
Napok óta esik a hó, ha kinézek az ablakon valóban mennyei látvány fogad, végre minden négyzetcentiméter vakító fehérségben bájolog.
A szomszéd heves kézmozdulatokkal próbálja a guruló konzervdobozát kivakarni a fehér ponyva alól, még eltart egy ideig mire beröffentheti a vacogó gépcsodát. Néhányan méretes hógolyókkal bombázzák egymást, a Marci feje búbját ért találattól még a sapkája is lebucskázik a földre. A nagyobbak hangos kurjantásokkal fürdetik egymást, aminek a háttérben feltűnő havasi jeti látványa vet véget, miközben néhány sikkes precizitással hóból formált formáció is testet ölt. Gézukáéknál a suliban már nagyüzemben folyik a biológia oktatás, erről a hóember gömbölyű pocakja alá helyezett sárgarépa egyértelműen árulkodik. Édesanyja megszeppenve gyorsan a tett helyszínére szökken, hogy korrigálja - a korábban általa tanultak alapján - az apró hibát.
A gyerekek hada élvezi ahogy a hó alatt lapuló jégen megelevenedik bakancsuk talpa, a felnőttek már kevésbé finom gesztusokkal üdvözítik télanyó fehér ajándékának mellékhatásait. Szemközt éppen egy idősebb fickó próbál eljutni szokásos kenyéradagjáért a boltba, kimért és nehézkes lépéseire néha alattomosan rásegít a járda láthatatlan tükre. Végül hangosan kitör egy ismerőse láttán: „ebben a hülye nagy hóban alig tudok a lábaimon menni!” Persze a bíztató válasz sem marad el: „akkor járj a kezeden!”
Van, aki csodálja, van, aki szapulja de a fehér hótakaróval borított táj mindenképpen eme évszak boldogsághormonja!
Főoldalra ajánlom !



