közlekedés címke // Hatásvadász

Budapest, te csodás!

Budapesten tolom majd a féléves szakmai gyakorlatomat, így ma ismét tettem egy rövid látogatást a büdös fővárosba.

Reggel a buszhoz bandukolva találkoztam egy régi ismerősömmel, az arcmimikájából és a visszafogott fejbiccentéses köszönéséből ítélve kissé talán zokon vette, hogy nem jelentem meg a legutóbbi házibulijában. Bírom a srácot, de valahogy most nem volt kedvem az asztaltánchoz, illetve, hogy azt bámuljam több órán keresztül milyen lelkesen képes a csipetcsapat ittas állapotban A nagy házalakítás című műsor fapados inverz (házleépítés) változatát levezényelni. Engesztelésül kénytelen leszek őt meghívni egy csehóba, hogy néhány vizespohár bambi mellett átbeszéljük az elmúlt év mély nyomot hagyó történéseit.

Az Árpád hídhoz érkezve máris szívtam egy nagyot a "friss" levegőből, amit aztán sűrítettem még a buszon a tüdőmben megrekedt állott oxigénnel. A gyújtás teljesen kimaradt a ciklusból, passzív dohányosként már így is bőven nikotinfüggőnek minősítenének. Néhány kipufogás után az aluljáróba értem, ahol teljesen multikulti miliő fogadja a tekinteteket, a terjengő húgyszag és a látkép szinte már túlcsordulásig izgatja a fáradt vándor érzékszerveit. Az egyik sarokban vándormuzsikusnak álcázott koldus szolgáltatta a zenét, aki a kéregetők gazdag táborának azt a vállfaját gyarapítja, aki jobb híján így próbál megdolgozni a napi betevőért. Az apadó adakozó szellem tükrében valószínűleg a melengető kannás bor mellett egy kiadós vacsorára már nem fogja futni neki, hiába na, válság van, amire csak a környéken bóklászó galambok duzzadó begye cáfol rá állati szinten.

Ha valaki teljesen ismeretlen terepen mozog, többnyire számíthat a járókelők útbaigazítási készségére. És valóban, van, aki egy fogászati rendelő székéből kicuppanva a frissen felpakolt fogszabályzóját megvillantva, mosolygós arccal kedvesen terelget a cél irányába, és akad olyan ikerdiplomás nagyvilági fazon is, aki mindjárt öt nyelven küld el a picsába. Én általában mindenben segítek az olyan túrórudiknak mint én vagyok, idegen ajkú megállapíthatatlan akcentusú turistáktól sem riadok vissza. A magyar nyelv szépségeit megfejelve – a forgalomirányító fakabátokat megszégyenítő – heves kézmozdulatokkal többnyire teljes a siker. Németül általában már egy utcányival elterelem a kitűzött célirányától az érdeklődőt, oroszul pedig totálisan az ellenkező irány felé küldöm Svetlana kisasszonyt.

A haza vezető úton a sofőr fura honi indulókat nyomatott pergős dallamok formájában, ami tökéletes volt arra, hogy a magammal vitt könyv bevégzése után szép lassan eltompuljon az agyam. Szinte elkapott az édes álom, talán még méz is csurgott ki a számon. A gurulási időtáv így sokkal kevesebbnek tűnt, a 10 percenkénti újraélesztő szempöckölések között kiesett időszak pedig tisztára azt a varázslatos érzetet keltette, mintha valami csoda folytán tér-idő kontinuumot ugrottunk volna.

Főoldalra ajánlom !

írta: Nyalifali, 2010. febr. 6. 20:25 - címkék: aluljáró, Budapest, busz, gyakorlat, járókelők, közlekedés, utazás és kategóriák: Egyéb - 3 komment

Közlekedj okosan, avagy az új KRESZ és hatásai

Kicsivel több, mint egy hete elmúlt az omniózus időpontként megjelölt május elseje. Életbe lépett az új KRESZ és a már-már legendás zéró tolerancia elve illetve az objektív felelősség. De ezzel a közlekedési reform még messze nem ért véget. Nézzük meg a dolgot több oldalról is.

Elolvasom »

Főoldalra ajánlom !