Website Ribbon

tél bejegyzései

Téli merengő

Napok óta esik a hó, ha kinézek az ablakon valóban mennyei látvány fogad, végre minden négyzetcentiméter vakító fehérségben bájolog.

A szomszéd heves kézmozdulatokkal próbálja a guruló konzervdobozát kivakarni a fehér ponyva alól, még eltart egy ideig mire beröffentheti a vacogó gépcsodát. Néhányan méretes hógolyókkal bombázzák egymást, a Marci feje búbját ért találattól még a sapkája is lebucskázik a földre. A nagyobbak hangos kurjantásokkal fürdetik egymást, aminek a háttérben feltűnő havasi jeti látványa vet véget, miközben néhány sikkes precizitással hóból formált formáció is testet ölt. Gézukáéknál a suliban már nagyüzemben folyik a biológia oktatás, erről a hóember gömbölyű pocakja alá helyezett sárgarépa egyértelműen árulkodik. Édesanyja megszeppenve gyorsan a tett helyszínére szökken, hogy korrigálja - a korábban általa tanultak alapján - az apró hibát. 

Téli látkép

A gyerekek hada élvezi ahogy a hó alatt lapuló jégen megelevenedik bakancsuk talpa, a felnőttek már kevésbé finom gesztusokkal üdvözítik télanyó fehér ajándékának mellékhatásait. Szemközt éppen egy idősebb fickó próbál eljutni szokásos kenyéradagjáért a boltba, kimért és nehézkes lépéseire néha alattomosan rásegít a járda láthatatlan tükre. Végül hangosan kitör egy ismerőse láttán: „ebben a hülye nagy hóban alig tudok a lábaimon menni!” Persze a bíztató válasz sem marad el: „akkor járj a kezeden!”

 Van, aki csodálja, van, aki szapulja de a fehér hótakaróval borított táj mindenképpen eme évszak boldogsághormonja!


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Főoldalra ajánlom !
írta: Nyalifali, 2010. jan. 30. 11:37 - címkék: gyerekek, hangulat, hó, táj, tél és kategóriák: Egyéb - még nincsenek kommentek

Egy sima irkafirka

Egy kis hétköznapi kitérő, hogy színt vigyek a blogra mint vörösbor a fehér abroszra:)

A Kodak fényképezőgépem még mindig szervizben van, gyanítom, hogy sokáig elhúzódik ez a váratlan téli álom. Addig is megleszek valahogy a kamerámmal, bár ilyen zergebaszó hidegben nem hiszem, hogy terepre viszem a bőröm, csak azért hogy összedobjak egy újabb gerjesztő kisfilmet. Legfeljebb az ablakból vizslatom majd a tájat és felveszem a puha téli csöndet egy nagy zakkanással megtörő emberi bukfenceket:D Juj de szemét vagyok, ugye?:D Aztán rögtön megszegem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát is, mivel nézettség gerjesztés céljából az áldozatokról készült bakis szituk természetesen majd felkerülnek a blogra:) A helybélieknek ezért előre is jelezném, hogy ha nem akarnak az ónos eső által rendezett sok esetben drámai életfilm főszereplőjévé avanzsálódni, akkor szigorúan tartsák be a lassan járj, tovább élsz (vagy akár érsz) elvet.

Ha már a szólásoknál tartunk, most megosztok veletek egy eszméletlenül fontos információköteget. Szoktuk mondani, hogy "Iszik, mint a gödény!" - ami rám abszolút nem jellemző- és ez magához a mélytorkú pelikán (gödény) madárhoz köthető. Na most jön a sajátos szűkre szabott biosz órám, úgyhogy nagyon összpontosított pásztázást kérek a sorok között! Ennek a madárnak régen két faja is bandukált nálunk mármint hazánkban, a rózsás és a borzas gödény. Mivel mindkettő sokat ivott (persze halszűrés céljából) ezért a vízi territóriumok területe jelentősen megcsappant, így idővel a két szárnyas szürcsös már nem tudott egymással megosztozni a vadászterületeken. Ezért történhetett, hogy a nagyobb gödény (értsd: alkesz) alias borzaska átvette az irányítást és kiütötte a ringbűűűűl az erősen nőies színeket felvonultató fajtársát (a rózsaszín egyébként eléggé menő borítás az állatvilágban pl. a Galápagos-szigeteken csak nemrég fedezték fel a rózsaszín leguánt).

Ha valaki tehát a jó pár sorral fentebb található mondást emlegeti, a tudata mélyén kizárólag a borzas gödényre asszociáljon:D

A kcokázatok és mellékhatások blabla szöveget itt is fontosnak tartom kiemelni: vagyis senki ne próbáljon meg a rövid állattani ismertetőmmel feszíteni a sulis biológia órán a tanci néni előtt -hogy mennyire okos is vagy a gödények előéletéből:))- mert tutira bukás lesz a vége:D

Kizárt dolog, hogy ezek után még legyen igény az általam rögtönzött tanórákra, de ha netalántán mégis akadna jelentkező, majd összedobunk egy külön szakkört:D

Mára ennyi, mert rosszból is megárt a kevés:)) Csók a családnak!


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Főoldalra ajánlom !
írta: Nyalifali, 2009. jan. 15. 22:30 - címkék: biológia, gödény, irkafirka, szólás, tél és kategóriák: Szórakozás, humor - még nincsenek kommentek

A tél igazi unikuma: forralt bor

Bár azok a zimankós idők már régen elmúltak, amikor még a Mikulást (jelenleg Joulupukki) is a kéményre fagyva találtuk meg a reggeli órákban, de ha egyszer már tél van, akkor bátran használjuk ki a népi hagyományokra visszatekintő klasszikus forró ital varázsát. A hidegebb és borongósabb estéken, pláne az utcán sétálva nincs jobb egy pohár forralt borocskánál. Persze kortyolhatjuk otthon is, hiszen elkészítése nem kíván különösebb gasztronómiai szakértelmet, így azok is bátran belevághatnak, akik anno a szilárd étkek palettájánál elakadtak a vajaskenyér megkenésénél.

 

Egy dolog azonban nélkülözhetetlen a művelet megkezdéséhez: mégpedig a bor. Mindenki a saját ízlésének megfelelően döntsön a bor fajtáját illetően, persze a kannás és tablettás változatoknak itt se adjunk esélyt a térhódításra. Én a vörösborokat részesítem előnyben, de a fehérek sincsenek diszkriminatív helyzetben.

Miután a bor megvan a többi hozzávaló ismét csak az ízvilágunk függvénye. Nagyon gyakori kellék a szegfűszeg és a fahéj, amikkel elrontani biztos nem fogjuk az italunkat, sőt egy kicsit pikánsabb jelleget adhatunk neki.

             Ilyen egyveleg is kapható                                      Horváth Rozi mindig segít:)

 
                  

Természetesen cukrozni sem bűn, még akkor sem ha a bor már magában magas energiatartalommal rendelkezik, ki számolgat ilyenkor a kalóriákkal? Én eléggé édesszájú vagyok, ezért esetemben eleve az édes gyümölcsborok adják az alapot, ráadásul így a cukorhoz sem kell nyúlni, amivel megúszhatom a szám összeragadását.

A forralt bornál egyébként nem a mennyiség dominál, hanem a gőzölgő nedű lassú kortyolgatásának élvezete, így a disznóvágásnál is használatos üstre valóban csak tömeges összejövetelek esetén lesz szükség.

Ez már az élvezetek csimborasszója:)

Végezetül ide biggyesztem az állítólagos klasszikus forralt bor alapreceptjét
Hozzávalók: 1 l vörös vagy fehérbor, 8 dkg cukor, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, két szegfűbors, fél citrom

Elkészítés: A bort és a többi hozzávalót üvegedénybe öntjük, majd forráspontig hevítjük (ne forraljuk, mert az árt a bor aromájának), majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk.

Egészségetekre:)


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Főoldalra ajánlom !
írta: Nyalifali, 2008. dec. 15. 10:30 - címkék: bor, forralt, fűszerek, tél és kategóriák: Egyéb - még nincsenek kommentek