Website Ribbon

utazás bejegyzései

Budapest, te csodás!

Budapesten tolom majd a féléves szakmai gyakorlatomat, így ma ismét tettem egy rövid látogatást a büdös fővárosba.

Reggel a buszhoz bandukolva találkoztam egy régi ismerősömmel, az arcmimikájából és a visszafogott fejbiccentéses köszönéséből ítélve kissé talán zokon vette, hogy nem jelentem meg a legutóbbi házibulijában. Bírom a srácot, de valahogy most nem volt kedvem az asztaltánchoz, illetve, hogy azt bámuljam több órán keresztül milyen lelkesen képes a csipetcsapat ittas állapotban A nagy házalakítás című műsor fapados inverz (házleépítés) változatát levezényelni. Engesztelésül kénytelen leszek őt meghívni egy csehóba, hogy néhány vizespohár bambi mellett átbeszéljük az elmúlt év mély nyomot hagyó történéseit.

Az Árpád hídhoz érkezve máris szívtam egy nagyot a "friss" levegőből, amit aztán sűrítettem még a buszon a tüdőmben megrekedt állott oxigénnel. A gyújtás teljesen kimaradt a ciklusból, passzív dohányosként már így is bőven nikotinfüggőnek minősítenének. Néhány kipufogás után az aluljáróba értem, ahol teljesen multikulti miliő fogadja a tekinteteket, a terjengő húgyszag és a látkép szinte már túlcsordulásig izgatja a fáradt vándor érzékszerveit. Az egyik sarokban vándormuzsikusnak álcázott koldus szolgáltatta a zenét, aki a kéregetők gazdag táborának azt a vállfaját gyarapítja, aki jobb híján így próbál megdolgozni a napi betevőért. Az apadó adakozó szellem tükrében valószínűleg a melengető kannás bor mellett egy kiadós vacsorára már nem fogja futni neki, hiába na, válság van, amire csak a környéken bóklászó galambok duzzadó begye cáfol rá állati szinten.

Ha valaki teljesen ismeretlen terepen mozog, többnyire számíthat a járókelők útbaigazítási készségére. És valóban, van, aki egy fogászati rendelő székéből kicuppanva a frissen felpakolt fogszabályzóját megvillantva, mosolygós arccal kedvesen terelget a cél irányába, és akad olyan ikerdiplomás nagyvilági fazon is, aki mindjárt öt nyelven küld el a picsába. Én általában mindenben segítek az olyan túrórudiknak mint én vagyok, idegen ajkú megállapíthatatlan akcentusú turistáktól sem riadok vissza. A magyar nyelv szépségeit megfejelve – a forgalomirányító fakabátokat megszégyenítő – heves kézmozdulatokkal többnyire teljes a siker. Németül általában már egy utcányival elterelem a kitűzött célirányától az érdeklődőt, oroszul pedig totálisan az ellenkező irány felé küldöm Svetlana kisasszonyt.

A haza vezető úton a sofőr fura honi indulókat nyomatott pergős dallamok formájában, ami tökéletes volt arra, hogy a magammal vitt könyv bevégzése után szép lassan eltompuljon az agyam. Szinte elkapott az édes álom, talán még méz is csurgott ki a számon. A gurulási időtáv így sokkal kevesebbnek tűnt, a 10 percenkénti újraélesztő szempöckölések között kiesett időszak pedig tisztára azt a varázslatos érzetet keltette, mintha valami csoda folytán tér-idő kontinuumot ugrottunk volna.


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Főoldalra ajánlom !
írta: Nyalifali, 2010. febr. 6. 20:25 - címkék: aluljáró, Budapest, busz, gyakorlat, járókelők, közlekedés, utazás és kategóriák: Egyéb - 3 komment

Hizlalom a malacperselyt

A pénz a csere eszköze. Magában szart sem ér, elhatalmasodott vágyainkat csak azzal tudjuk kielégíteni, amit ténylegesen megkaphatunk érte. Én egyáltalán nem szórom két kézzel a mannát, csupán szeretem megvenni mindazt, amire éppen áhítozom. Ha viszont spórolásra kerül a hangsúly, csak húzom a számat az ötletektől, pedig határozott célkitűzéssel kellemes pillanatokat lehet szerezni a megtakarított zsetonból.

Idén belföldön töltöttem a szokásos nyári sziesztámat és semmivel sem volt pénztárcakímélőbb mintha konkrét világot akarok látni szándékkal pásztáztam volna Európa térképét. Na nem az atlasz drága, sokkal inkább a puccos nyaralás ára. Párizsba már nagyon régóta elszeretnék utazni, ezért előkapartam a malacperselyemet, hogy kövi év júliusáig a különösebb nehézségek nélküli pénzes hízókúra megteremtse a szükséges fedezetet. Az új kétszázasok még annyira fénylenek, hogy kár lenne tőlük megválni, így nem is teszem inkább a malaccal megetetem. A módszer egyszerű: ha bármelyik vásárlást követően kapok kétszázast az becsusszan a megtakarítási kupacba. Sok kicsi sokra megy és bizony 1 év leforgása alatt így elég szép összeg jöhet napvilágra a röfigyomor sötét mélyéről. Gyermeteg módja a spórolásnak, de hidd, hogy nem elvetendő! Jövőre tehát disznóvágás, találkozunk itt a számadásnál:)


 
 
5 (2)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Főoldalra ajánlom !
írta: Nyalifali, 2009. júl. 18. 18:16 - címkék: malacpersely, megtakarítás, nyaralás, pénz, utazás és kategóriák: Egyéb - 4 komment

A buszon ülve

Szeretem a 16:35-öst, kevés az utas és viszonylag az ülések nyújtotta kényelem is elfogadható. Gyorsan le is dobom magam már úgyis teljesen kikapcsoltam az agyam. Közben felszállt egy részeg csóka, akit egy varánuszgyík meg nem csókolna! Vet felém egy kósza pillantást majd a busz közepe felé araszol, uhhh ezt megúsztam! A leheletét még közvetlen szippantás nélkül sem nehéz minősíteni: a cefre és a szennycsatorna "illatskálája" közé saccolom. Erről a férfiról simán elmondható, hogy szó szerint döglenek utána a nők, pláne ha megszólítja őket.

Inkább beletemetkezem a tájba még akkor is ha már párszor volt szerencsém ehhez az egyébként elbűvölő hegyeses-dombos látképhez, a természetben még sosem kellett csalódnom. Az eget egy nyaláb viharfelhő borítja, mintha csak egymásra hányták volna őket, hogy aztán saját súlyuk alatt egyszer csak leszakadjanak. Mostanság pazar esőzésekben volt részünk, így egyáltalán nem bánnám, ha végre messzire elvonulnának ezek a borús, sötétkékre mázolt, gazdagon bélelt párnácskák.

Bóklászó tekintetem most egy villanyoszlop tetején állomásozó gólyafészken akad meg. Egyelőre üresen tátong, de gyanítom, hogy hamarosan újra betölti majd eredeti funkcióját. Ha a fészek egykori gazdájára gondolok képzeletben eltörpül napi útvonalam hossza azon több ezer kilométeres távolság mellett,  amit neki kell végig szárnyalnia. Az időjárás viszontagságaival gólyaszemet nézve, hatalmas kitartással és erőnléttel kell rendelkeznie, ha élettel szeretné majd megtölteni fészkét.

a

 a

Most egy kicsiny faluba kanyarodtunk le. Az egyik ház kerítésének egy kb. 2 méteres Jézus kereszt van nekitámasztva. Tömör, vastag fa az alapja, szerintem pár enyves kezű iq betyár lenyúlta a helyi temetőből. Biztos tüzelőnek szánták csak közben elkezdtek gondolkodni a szitu szélsőséges mivoltán, ezért dönthettek úgy, hogy az udvarban megvárják a feltámadást, csak aztán esnek neki a fának. Lehet, hogy badarság az elméletem, de elsőre ez jutott eszembe:)

Most megálltunk a buszállomáson, innen már csak negyedóra és otthon vagyok. Az agyam ilyenkor újra felizgul, tárhelye megtelítődik a lehetséges mi lesz az első dolgom ha hazaértem típusú variációkkal. Pedig nincs szükség nívós esettanulmányra, hiszen többnyire mindig ugyanazt csinálom: kajálok egy nagyot, majd lazítok így vagy úgy. Az így az történhet az internet előtt de akár egy relaxációs menekülj a rohanó világból manőverrel is, az úgy pedig takarhat egy sima ágyban párnák közt sziesztát zenehallgatással felpezsdítve.

Közben a pályaudvaron felkapcsolták a világítást, még szerencse, hogy nem 400 wattos izzók pajzánkodnak a félhomályban. Már így is hihetetlen méreteket ölt a fényszennyezés, de ami kell, az kell, nincs mese, max a TV MACI ha majd oda jutok.

Most már közel a cél innen egy félkómás is révbe ér! "S ha utad egyszer a végéhez ér ne felejtsd el, hogy honnan jöttél! Na na na na na na na…" De legalább holnap reggelig  szeretném elfelejteni!:)

 
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Főoldalra ajánlom !
írta: Nyalifali, 2009. márc. 11. 21:38 - címkék: buszozás, elmélkedés, gondolatok, utazás és kategóriák: Egyéb - még nincsenek kommentek